BLOG

VARGA KRISZTINA

Részvételi videó a múzeumban

Replika 124. szám, 133. (2022) 

Ebben a példában [Travelling college, Indian Film Crew 1968] az indián filmes stáb által készített videó helyszíne és témája is a múzeum. Ez a film sem tekinthető a részvételi videós módszer múzeumi adaptációjának. A választott videók alapján úgy tűnik, hogy ezek a korai darabok inkább helyszínként használták a múzeumot, illetve a második példában az őslakos identitás hagyományokon keresztül történő megerősítésére. A részvételi videó múzeumpedagógiai adaptációjáról, a múzeum és videó műfajainak közelítéséről egyelőre nem beszélhetünk. A helyszínen túl csupán annyiban kapcsolhatók a filmek a vizsgált témához, hogy mindkét videó készítője a korai részvételi filmes projektek prominens alakja volt. Az elemzett filmek egyszerre szólnak a többségi társadalomhoz és a saját (őslakos) közösséghez. A mozgókép funkciója és szerepe szerint a Not Much To Do egy kísérleti film volt, amelyben a marginalizált fiatalok szubjektív városi benyomásaikat örökítették meg, pontosabban saját pikareszkjüket, városi kalandozásaikat (a történet a végén váratlanul tragédiába fordul, és a film dokumentumfilmből játékfilmmé változik). A múzeum ebben a filmben egy olyan többségi, hatalmi helyszínként funkcionált, amelybe a belépési lehetőséget kizárólag a filmezés szituációja teremtette meg a résztvevők számára. A Travelling college részvételre buzdítja az őslakos közösséget. A film egyfajta meghívásként értelmezhető az őslakos múzeumban való aktív közreműködésre, a közösségi hagyományok ápolása érdekében. Az elemzett korai példákból mai videós részvételi projektek inspirálódhatnak, amennyiben készítőinek egy film létrehozása (határ)helyzeteket tud megnyitni, akár a múzeumokban is.

https://www.replika.hu/system/files/archivum/replika_124-06_varga.pdf