Müllner András: “Antedatált hölgyi május elseje”, avagy „A nemzetközi nőnap alkalmából szeretettel köszöntjük az egyetemünkön dolgozó és tanuló lányokat, asszonyokat!”

A virágboltok nyitva tarthatnak, rájuk nem vonatkozik a COVID-járvány miatti általános lezárás, legalábbis 2021. március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon. A Minor Média munkaközössége nem tud virágot adni, adna viszont valami mást, és nem csak a nőknek – hadd legyen most a nőnap mindenkié! Két idézet-szálból álló csokrot nyújtunk át a címben. Ennek második fele az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapjából, az Egyetemi Lapok-ból, egy 1982. március 1-jei cikkből származik. Ezt nem kell magyarázni – azt hiszem, ezt a mondatot megfogalmazták 1948-ban, és aztán nem nyúltak hozzá, hanem úgy, ahogy volt, a rendszerváltásig (és tovább) minden évben kinyomtatták, csak az “egyetemünk” szót cserélték “vállalatunk”, “munkaközösségünk”, “gyárunk”, “tanácsunk”, “óvodánk”, “iskolánk”, “varrodánk”, “téeszünk”, “Holstein-Fríz szarvasmarha-tenyészetünk” stb. szavakra.

A cím első fele viccesen hangzik a mából olvasva, de szerzője nagyon is komoly állítást szeretett volna rögzíteni az olvasói fejekben: “antedatált hölgyi május elseje”. A Pesti Napló 1914. március 8-ai számában jelent meg a cikk, és ha máshogy nem, az újságíró magyarázata nyomán érthető: “A munkások május elsején, akkor, amikor a tavasz teljes menyországi ékességben pompázik, ünnepelnek, hisznek, remélnek és akarnak és a nőnemű május elseje március második vasárnapjára fog esni mindig, tavasznak frissen éles, de balzsamos ébredésére.” Majd így folytatja: “Számunkra most nem is ez a fontos és az sem, hogy kiknek lesz szimpatikus, kiknek antipatikus az antedatált hölgyi május elseje. Rokonszenves-e ennek a napnak a végső célja, a nők teljes felszabadulása, vagy sem, ez nem is lényeges. Fontos csak egy, de ez végtelenül fontos, hogy a magyar nő Hamupipőkék Hamupipőkéje holnap végleg és kibonthatlanul belesodródik a női világpolitika tourbillonjába.” Vagy másképpen, a magyar nőt felkapja a női világpolitika forgószele, és a globális emancipáció részévé válik. A munkavállalók univerzális szabadsága és jogai elválaszthatatlanok a nők jogaitól, végső soron ez az állítás lényege. “Ez az igazi magyar tavasz, drága, nyugtalanító, boldogan zűrzavaros magyar tavasz.”, fejezi be himnikus hangon a cikkét a szerző.

A harmadik “szál” idézetem alább női életeket mutat be; olyan történetről van szó, amely a női látáshoz, a női tapasztalathoz kapcsolódik, és e tapasztalat felszínre hozására, bemutatására tesz kísérletet. Talán távolinak tűnik, de csak első látásra. Egy részvételi filmes projektből származik, a színhely Nepál.

***

Tamara Plush meséli a következő történetet a “Videó és hang: hogyan tudja támogatni a részvételi videó a marginalizált csoportokat abban az erőfeszítésben, hogy a klímaváltozáshoz adaptálódni tudjanak?” című 2009-es tanulmányában: “Egy workshopot vezettem Nepalgunj-ban. […] A csoportban a férfiak sokkal hangosabbak voltak, és jobban a kezükre állt a technika. Gyakran magukhoz ragadták a kamerákat a nők elől a gyakorlati foglalkozások során. Kísérletet tettem arra, hogy humorosan vegyem célba a hatalom témáját. Javasoltam, hogy vezessük be a “zsebszabályt”, amely alapján mindenkinek zsebre kellett tennie a kezét, akinek épp nem volt kamera a kezében. Ez működött, ugyanis a nőknek nem volt zsebe a kurtájukon.” Így előnyre tettek szert, és a fiúk nem vehették ki a kezükből a kamerát. (Vajon mi az oka, hogy a nőknek nincs zsebük a kurtájukon? A nepáli nőnek hagyományosan nincs pénztárcája, vagyonát a testén hordja, miközben ő maga is vagyontárgy.) A részvételi filmes workshopoknak Nepálban persze ezen túl nagyobb társadalmi nemi tétjei is voltak és vannak. Tudvalevő, hogy a klímaváltozás a marginalizált és deprivált csoportokat, azokon belül is a nőket és a gyerekeket sokkal nagyobb mértékben érinti. A férfiak mobilabbak, kevésbé helyhez kötöttek. Persze, nagy többségük nyilván nem önzőségből hagyja maga mögött a családját, hanem munkát vállal külföldön (jellemzően Indiában), és hazaküldi a pénzt. Így bár ők is érintettek, de arányaiban mégis kevésbé kitettek mindannak a közvetlen negatív hatásnak, amivel az ághajlatváltozás jár, mint a család hátramaradt tagjai. Rájuk, a hátramaradottakra marad a házimunkán túl a mezőgazdasági termelés és a gyerekek gondozása, és ők vannak kitéve az áradásoknak, földcsuszamlásoknak, hegyomlásoknak. A részvételi videó mindezeket a problémákat önmagában nem tudja megoldani, legfeljebb az életet tudja megkönnyíteni egy kicsit, valamint tudatosítja a hátrányos helyzetet másokban. Tamara Plush részvételi videós projektjének segítségével egy falusi közösség eljuttatta az üzenetét a politikusokhoz, és a közeli olvadó gleccser miatt megemelkedett vízű patak fölé egy hidat tudtak építeni, amelyen a gyerekek biztonságban járhattak iskolába.

Pesti Napló, 2014. március 8. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiNaplo_1914_03/?query=kibonthatlanul%20belesodr%C3%B3dik%20a%20n%C5%91i%20vil%C3%A1gpolitika%20tourbillonj%C3%A1ba&pg=202&layout=s

Egyetemi Lapok, XXIV. évfolyam, 2. szám, 1982. március 1. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/EgyetemiLapok_1982/?query=A%20nemzetk%C3%B6zi%20n%C5%91nap%20alkalm%C3%A1b%C3%B3l%20szeretettel%20k%C3%B6sz%C3%B6ntj%C3%BCk%20az%20egyetem%C3%BCnk%C3%B6n%20dolgoz%C3%B3%20&pg=8&layout=s

Tamara Plush (2009): Video and voice: How participatory video can support marginalized groups in their efforts to adapt to a changing climate, Institute of Development Studies, University of Sussex, Brighton, https://www.participatorymethods.org/resource/video-and-voice-how-participatory-video-can-support-marginalized-groups-their-efforts-adapt