Az amatőrfilmes kultúrára irányuló alapkutatás a rendszerváltás előtti és részben utáni magyarországi „tömegkultúra”, vagy inkább alternatív és civil kultúra médiahasználati és kommunikációs szempontú megismerését eredményezheti. Az amatőrfilm-használat speciális társadalmi cselekvések rendszere, amit elemeznünk kell, ha meg akarjuk érteni a megszülető és terjedő kis médiát és annak társadalmi kontextusait.

Hasonlóképpen, az amatőrfilm speciális mozgóképes reprezentációs formaként igényli az elemzést, hiszen sejtésünk szerint leírható kulturális és mediális konvenciókat követ. Annak ellenére, hogy ennek a társadalmi cselekvésnek és az általa keletkező médiatartalmaknak az elemzése sokféle hasznot hozhat az emlékezeti, képi, performatív stb. fordulatokkal összefüggésben, az elmúlt évtizedekben néhány kivételtől eltekintve nem irányult szisztematikus tudományos figyelem a jelenségre. Kutatásunk ezt a hiányt szeretné pótolni.

Feltételezésünk szerint az amatőrfilmesek mint társadalmi cselekvők olyan privát és közösségi tartalmakat gyártottak, amelyek egy része állampolgári tudományként, „saját magunk kutatásaként” (science of ourselves) értelmezhető. Más részük a kortárs populáris kultúrával lépett aktív párbeszédbe, másolta annak megoldásait vagy éppen kliséit parodizálta. Megint más részük egyfajta kulturális ellenállásként, a hivatalos médiakultúra ellenképeiként készítőik kritikus viszonyát volt hivatott kifejezni a fennálló hatalmi rendszerrel szemben. Az amatőrfilmes cselekvés nem merült és merül ki a tartalomkészítésben, hiszen a résztvevők hálózatba szerveződése, intézményesülése, a gyártás és a terjesztés során egymással és a közönséggel való kommunikációja ugyanúgy figyelemre méltó jelenségek, amelyekről megint csak nagyon keveset tudunk. Alapkutatásunk több tárgyra fókuszál, melyek a következő formában fogalmazhatók meg. Célunk egyrészt az országban egykor sok helyen működő amatőrfilmes mozgalom egyes archívumainak feltárása, leírása, és lehetőség szerinti feldolgozása.

Tervünk szerint az eltelt hatvan évből és az ország különböző műhelyeiből mintákat veszünk, majd ezeket a mintákat rögzítjük, metaadatoljuk, kategorizáljuk és elemezzük. Kutatásunk kiterjed az egyéni archiválási megoldásokra, módszerekre is.

A leletmentő tevékenység sok helyen elkezdődött már (pl. Budapest, Szeged, Szentes), de nincs egységes digitalizálási és archíváló módszer, adatbázis-kezelés és metaadatolás. Van, ahol az adatot puritán módon kezelik, máshol feliratokkal és zenével látják el. Ez a sokszínűség már a kezdetek óta jellemezte az amatőrfilmes mozgalmat a használt kamerától kezdve a filmek archiválásáig, és biztosan nem az egységesítés a megfelelő kutatói hozzáállás, hanem az eltérő médiahasználatok és feldolgozások bemutatása, az alapanyag és a leletmentő tevékenység együttes, kombinált elemzése.

Az amatőrfilmes kultúra egyik központi kérdése, hogy a kortanúk miként emlékeznek vissza a mozgalomban való szerepükre, ezt kiterjedt interjús kutatással tárjuk fel.

A Magyar Filmtudományi Társaság, a Néprajzi Múzeum és a Minor Média/Kultúra Kutatóközpont közös műhelykonferenciája

A konferencia híre a Néprajzi Múzeum honlapján

A ELTE Média Tanszékének amatőrfilm kutató kurzusán született dolgozatok