BLOG

CSEKE BALÁZS: A MyStreet mozgalom és a részvételi videózás

Replika 124. szám, 39–60. (2022)

„A részvételi videózás esszenciája, hogy a „semmit rólunk nélkülünk”-elv alapján az érintett csoport tagjai kapják meg az önreprezentáció eszközét, lehetőségét. Olyan, sok esetben marginalizált helyzetben lévő emberek (pl. gyári munkások a harmincas években, egy Pupil Referral Unit diákjai a kétezres években) hozzák létre a domináns kultúra által megalkotott reprezentáció alternatívájaként – vagy épp ellenében – a saját képüket, akik egészen addig némaságra voltak ítélve. (…) Számos kérdést vet fel az a tény, hogy a részvételi videózás ismert példáiban nem maguk az érintettek harcolták ki az önreprezentáció jogát, hanem „felülről” – társadalomkutatóktól, dokumentumfilmesektől, művészektől – kapták meg az indítékot és a lehetőséget. Ezt a szempontot figyelembe véve, beszélhetünk-e a MyStreet projektről önmagunk kutatásaként vagy önreprezentációként úgy, hogy a hierarchikus viszonyok (ki adja a technikai, anyagi lehetőséget az önreprezentációra? ki tanítja meg a videózást?) valójában ugyanúgy megmaradnak? A részvételi kutatás célja, hogy pozitív irányba változzon a résztvevők társadalmi helyzete, vagy csak a kutató ismereteit, megközelítésmódjait hivatott gazdagítani? Másként fogalmazva, az önreprezentációs eszközök felülről történő megteremtése a társadalmi viszonyok újrarendezését célozza, vagy pont ellenkezőleg, a hierarchikus viszonyok megerősítése érdekében ismét kijelöli a saját és másik csoport közötti határokat? Lehet-e olyan szituációt teremteni, amikor a projektet kezdeményező alkotó/kutató és a bevont csoport tagjai valóban egyenrangú partnerként dolgoznak és megszűnik a társadalmi-gazdasági-kulturális hierarchia” 

https://www.replika.hu/system/files/archivum/replika_124-03_cseke.pdf